phoenix blogja, mondja...

avagy a napi agysejt rombolás felsőfokon.

Hát igen, erről is kell írni egy klisékkel teletűzdelt blogba, muszáj megemlíteni pár sort erről is. Mit is írhatnék? 2 év távlatából nézve a dolgokat: nem rózsás a helyzet na. A régi barátok akikkel a grundon fociztam már lassan teljesen kikoptak mellőlem, vagy én koptam ki tőlük, nem tudom. Kemény dolgok ezek, néha fáj belegondolni hányszor basztam el a lépést valakivel és toltuk le ugyanazokat a tisztelet köröket és szédültünk el újra meg újra. Szar belegondolni, hogy mennyi emberrel távolodtunk el egymástól, Krinyó-Lancsi-Szasza hármas is bomlott, Lancsi meg Kristóf is más társaságban mozog, bár Lancsitól való elszakadásom nagyobb érvágás volt, mivel pár éve még egész nap együtt lógtunk meg minden, néha elgondolkozom azon is, hogy hányszor hagytam cserben, pattintottam le a Danit vagy másokat csak hogy együtt lébecoljunk valamerre Titivel. Most olyan semmilyen haverság ez, mert ezt barátságnak már nem lehet nevezni, fogom is fejem miatta, mekkora barmok voltunk, hogy hagytam/hagytuk veszni ezt a dolgot, majd valamikor jól leültetem és megpróbálok beszélni vele, hogy megmenthető-e a dolog. Mindent meg kell tennem azokért akiket még szeretek és a barátomnak neveznek, főleg most, hogy olyan kevés van belőlük. Nah és ott a Dani is, utolsó pár hónapban itt sincs valami nagy mozgás, de majd igyekszünk, vele nőttem fel, az az ember akiért az életemet adnám, őt/őket nem szabad eleresztenem, nem lehet.

Azt hiszem most leírtam gyorsban amit úgy kigondoltam, tudom vannak egyes internetes közösségek tagjai akik figyelemmel követik a blogomat, valszeg visszaélnek majd ezzel a bejegyzéssel is, aki ismer tudja, hogy kb. mennyire szarom le a véleményüket, de hát a gonoszok gyalázkodása dicséretnek számít, ahogy tartja a latin közmondás.

Remélem nem maradt ki semmi, és pár év múlva majd elolvasom újra a bejegyzéseimet, jót mosolygok ifjú önmagamon és a gyerekes gondolataimon, de remélhetőleg addigra már szánsájm és heppi lesz meg konfetti özön, most meg ez van, sprite.

Jah és a végére egy kis idézet, amit most pont ide üt:

"A legrohadtabb érzés az, amikor az egész életed arra teszed fel, hogy csak magadban bízhatsz, és kiderül, hogy pont te vagy az, aki a legtöbbször cserben hagy."

Nincs munkám, nem vagyok pénzes és nem hordok bő gatyát, mert lassan már semmilyen gatyám sincs. A világ egyik legbénábban hangzó és legillogikusabb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: Anyád picsája! Minden ország megelőzi az enyémet, és nem örülök, amikor a turisták összekeverik Budapestet Magyarországgal! Büszkén gondolok Császárra, a rendőrgyilkosra, a törvényre - tolvajok és csalók felmentőjére, Fazekasra és Annusra. Szeretem a zsúfolt és koszos déli buszt, Fekete Pákót, a működésképtelen, de legalább jó drága combinót, a 300 forintos kenyeret. Itt élek Európa segglyukában. Gyűlölködésben mi vagyunk a császárok és igenis nálunk élnek a világ legnagyobb kurvái!

Magyarország, én így szeretlek.

Igen, újra itt van a klisékkel teletűzdelt arrogáns szájhős, újult erővel ontja magából az önmarcangoló posztokat és szélsőségesebb mint valaha. Majd valamikor írok egy új halálhörgős bejegyzést is, arról hogyan végezném ki az összes embert és hogyan húznám karóba a macskákat, de most még visszavagyok vonulva (nyelv újító vagyok, vágod?), majd holnaptól. ;]

Ebben a pillanatban 6.470.818.671 ember él a világon. Vannak, akik félnek, vannak, akik hazatérnek, vannak, akik hazudnak, hogy túléljék a hétköznapokat, mások éppen most szembesülnek az igazsággal. Vannak ördögi emberek, akik háborúskodásra születtek, mások meg arra, hogy az ördöggel viaskodjanak. Több mint 6 milliárd ember él a földön, több mint 6 milliárd lélek, és néha csak egyetlen-egyre lenne szükségünk.

 …csak egyetlen-egyre.